Keressük együtt a helyes választ!
Adventi – karácsonyi gondolatok lelkipásztorunktól Dr. Füzesi Zoltántól
/Olvasandó:Lukács 10, 38-42/
Valljuk be őszintén, hogy sokan legszívesebben elmenekülnének karácsony ünnepe elől, vagy kihagynák legszívesebben az életükből. Miért? Azért, mert olyan rengeteg feladattal jár. Annyi elvárás zúdul az emberre ilyenkor. Hihetetlen fizikai és lelki energiákat igényel a lebonyolítása. Mint egy évről évre ismétlődő szeretet-kimutatási olimpia az esztendő végén, amely lázba hozza az országot, sőt az egész világot. Öröm és fájdalom könnyei hullanak gazdagon, látható és láthatatlan formában egyaránt. Mire megy ki a játék? Közvetlen családtagjainknak, rokonainknak, barátainknak, jó ismerőseinknek mind szeretnénk valamilyen illő ajándékot készíteni. És nagy a család, széles a baráti kör, gazdag a kapcsolatrendszerünk általában. Hol húzzuk meg a határt, hogy neki még igen, neki viszont már nem?! Mint egy esküvő előkészületei. Ráadásul legyen meglepetés, és személyre szabott az ajándék. Ne sematikus, és eltérjen a tavalyitól, és legyen megfizethető. Ám ezeket az ajándékokat fel is kell kutatni, be is kell szerezni, ki is kell fizetni, vagy meg kell alkotni, végül be is kell csomagolni, üzenettel is el kell látni, és el is kell juttatni megfelelő körülmények között - postán, interneten, közvetítőn keresztül vagy személyesen. Persze a cél: minél meghittebb alkalmat és időpontot találva. A megajándékozott saját szervezéséről, a viszonzás fáradságairól nem is szólva. Kinek van erre energiája? Szinte emberfeletti teljesítményt kívánnak az ünnepi előkészületek. És hol van még a takarítás, az ünnepi étkezések bevásárlásai, a sütés-főzés, terítések-tálalások, közös és egyéni programok összehangolása, stb. Amatőr módon, családi rendezvényszervezés-verseny folyik ilyenkor: mikor, kivel és hogyan?! Tiszta őrültekháza! Csoda, ha valaki nem bolondul bele, és nem lesz áldozatává az eseményeknek. Kivédhetetlenül sebeket osztunk és kapunk. Csalódások és kielégítetlenség, sértődések és örök harag, vagy éppen megcsömörlés a nagy ünnep velejárója, nemcsak az öröm, a kapcsolatok ápolása, a szeretet gyakorlása. Megéri-e így, mindez a sok fáradtságot? Isten vajon mit vár el tőlünk? Ő ezt akarja?
A fent jelzett bibliai rész /Lukács evangéliumából/ Mária és Márta példáján keresztül tanítást ad a Jézus megbecsülése és társaságában hasznosan eltöltött idő tekintetében.
Így foglalhatjuk össze: Jézus lábainál lenni!
Rá figyelve töltekezni és kikapcsolódni. Minden mást háttérbe szorítani. Minden másról elfeledkezni. Csak Vele törődni, és azzal, amit mond, személyesen nekünk. Igéjével, tanításával. Meghallgatni, megérteni, elhinni minél mélyebben és alaposabban. És a jövőben igyekezni engedelmesen megcselekedni megértett akaratát. „Kevésre van szükség, valójában csak egyre,…” Erre van szükség. Jézus-szükségünk van leginkább. Ő kész betölteni, kielégíteni e mély Istenre szorultságunkat. Eljött testben a földre. Ezt a nagy kegyelmet ünnepeljük Karácsonykor, keresztyének. Nyitott és hálás szívvel. Ember-testvéreink társaságában. Otthonainkban és templomainkban egyaránt. Ünnepelj kedves Olvasó, te is így, velünk! Együtt Jézussal, lábainál.
Mária ezt a jó részt választotta. Márta belebonyolódott a saját igyekezetébe, hogy Jézusnak kedvezzen. A maga módján próbált jót tenni, de ebben a helyzetben Jézus nem igazolta vissza. Az örök és végső értékek keresésére bátorította. Márta zsörtölődő, Máriát piszkáló gondolatai, indulatai bizony kevés szeretetről árulkodtak.
Karácsony a minősített Jézusi-szeretet Ünnepe. Ebbe az isteni szeretet-áradásba helyezhetjük az életünket. Csendesen, alázatosan, elfogadó módon. A Születésnapost ünnepelve. Neki tetszően. Ez az igaz istentisztelet. Így legyen. Ámen.
Áldott karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánva:
Füzesi Zoltán, lelkipásztor