Egyetlen dologra tisztán emlékszem középiskolás korom fizika órájáról:
Tanár úr a hullámokról tanított, és az életet is hullámhegyekhez és
völgyekhez hasonlította. Mára megértettem miről beszélt. Egyetlen dolgot
nem láthatunk előre, hogy hol a völgy vége. De abban biztosak lehetünk,
hogy előbb-utóbb elindulunk felfelé! Addig pedig lélekben erősödünk. Nagyon
fontos, hogy a völgynek is meglásd a maga szépségét, a jelen nehézségeinek
is lásd a számodra pozitív oldalát! Később visszatekintve minden megszépül,
semmi sem tűnik olyan szörnyűnek mint ahogy azt a maga pillanatában
éreztük. Hát ideje, hogy megrázd magad, és észrevedd a téged körülvevő
szépet és jót! Találd meg a boldogságod, az életed bármelyik hegyén vagy
völgyében jársz is! Használj ki és élj át minden pillanatot, bármilyen
nehéznek tűnik is. Ne menekülj! Ne sürgesd az idő múlását! Sokszor vagy a
múltban élünk, visszavágyunk, azon rágódunk mit csináltunk rosszul, vagy a
jövőt várjuk,hogy valami bekövetkezzen, közben pedig észrevétlenül elszalad
az életünk.
"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem
bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak."
Ef 5,15-16.
"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt."
Préd 3,1
Rajtad áll...
Kóbor Andrea